Reverendás besúgók, a KGB-nek jelentő papok és egy adatbázis, ami rossz kezekbe kerülve alapjaiban változtatná meg az európai hatalmi viszonyokat: az egyházi ügynökkérdést használja ugródeszkaként új kalandregényében Tarjányi Péter és Dosek Rita. A pápa hagyatékáról, az egykori testőr és kommandós Tarjányi mesélt rádiónknak – a szerző szerint itthon túl nagy a csend a témával kapcsolatban, pedig az egykori ügynökök ma is köztünk élnek.

Tarjányi a beszélgetés során hangsúlyozta, bár regényei fikciók, nyomokban felismerhető valóságot is tartalmaznak, saját tapasztalatai pedig sokat segítenek abban, az akciókat, az egyes titkosszolgálatok és elitalakulatok munkáját is reálisan mutassa be. Mint elmondta, 1990-ben végzett a Katonai Főiskolán, majd rendőrség Különleges Szolgálatához került, így testközelből élte meg, milyen biztonsági kockázatokkal járt a rendszerváltás utáni útkeresés. Hirtelen megnőtt a keleti országok felőli migráció, a külföldi (orosz, ukrán kínai, szerb) alvilág helyet keresett Magyarországon, ráadásul a korábban szövetségesnek számító arab államok is ellenséggé váltak a nyugati nyitással - támogatásukkal itthon is működő terrorista sejteket lépésről lépésre kellett felszámolnia a KSZ-nek, emlékeztetett a Rádió Orient vendége.

Tarjányi ugyanakkor részt vett a nagy diplomáciai események biztosításában is. Testőrként a kísérte a Dalai Lámát 1991-es és 1993-as hazai látogatása során, és munkája révén találkozhatott a II. János Pál pápával is, mikor az egyházfő 1991-ben Esztergomba utazott, éppen a moszkvai puccs napján. Utóbbi esemény központi szerepet kapott A pápa emberei, majd A pápa hagyatéka című kalandregényben is, hiszen a pápát kísérő diplomáciai és biztonsági apparátus a háttérben gőzerővel dolgozott azon, hogy a Gorbacsov elrablásával kezdődő KGB-s puccs ne fajuljon polgárháborúvá, ami a térség valamennyi egykori tagköztársaságára kihatott volna. „A hívők és a nagyközönség a mosolygós, misét celebráló Wojtylát látta, arról viszont csak néhányan tudtak, hogy a Vatikán épp a világ megmentésén dolgozik, támogatva a nyugati diplomáciát is” – mesélte Tarjányi.

A katolikus egyház korántsem volt érintetlen a kommunista titkosszolgálatok működésétől, a szovjet hírszerzés és annak fiókszervei is mindent megtettek azért, hogy a Vatikán titkait megismerjék, döntéshozóit pedig befolyásolják és megfélemlítsék. Sok esetben sikerrel jártak, különösen a tagköztársaságokban, így Magyarországon is: volt időszak, amikor 10 magyar főpapból 7-et beszervezett az AVH, zsarolással vagy éppen karrierlehetőségeket ajánlva, az egyházi ügynökök pedig egyenesen a vatikáni meghallgató szobákból hoztak értesüléseket. Ezeket az embereket a mai napig nem vonták felelősségre, sőt, karrierjük csúcsára értek; az egyház hallgatólagosan megbocsátott nekik, a közvélemény pedig nem kíváncsi rájuk – mutatott rá Tarjányi, döbbenetesnek nevezve az téma iránti érdektelenséget. Míg a németeknél vagy a lengyeleknél már megtörtént a szembesítés, kiteregették a szennyest, addig itthon ez rendszeresen érdektelenségbe fullad, mind az egyházi, mind a közéleti ügynökkérdés esetében.

A pápa hagyatéka éppen a leleplezés lehetőségével játszik el: mi történne, ha váratlanul előkerülne egy adatbázis az összes, egykor a KGB-nek dolgozó egyházi ügynökről, akik közül sokan a regény jelenidejében is aktív főméltóságok. A lista léte – vagy nemléte – római katolikus egyház, sőt egész Európa jövőjét meghatározza, az adatokért ezért hatalmas hajsza kezdődik, amiben az orosz és magyar titkosszolgálat, a Vatikán és a NATO ügynökei is részt vesznek – adott ízelítőt A pápa hagyatékából a szerző, hozzátéve, hogy a regényben valós szereplők is felbukkannak. A jók saját nevükön, a negatív karakterek megváltozott identitással jelennek meg, a témában jártas olvasók azonban így is felismerhetik őket.

Dosek Rita és Tarjányi Péter a balkáni háború utóéletét feldolgozó, két kötetes Balkán Angyalai óta dolgoznak együtt: Dosek ad formát és stílust a történeteknek, Tarjányi pedig akciórészeket és a regények fő fordulópontjait találja ki. Közös munkájuk során alaposan körbejárják a választott témát, az egyházi vonal feldolgozása előtt például több tartótiszttel és volt ügynökkel találkoztak, akik ma is tartják a kapcsolatot, hiszen összeköti őket a közös bűn tudata. Tarjányi hangsúlyozta, nem akartak ítélkezni felettük, hiszen kívülállóként nehéz felfogni a fenyegetés vagy a kényszer súlyát, ami sok esetben árulóvá tette őket - ugyanakkor tény az is, hogy sokan jól felfogott érdekből, különösebb ráhatás nélkül váltak ügynökké.

„Fontos ezeket a témákat felszínre hozni, s azért választottuk a kalandregényes formát, mert erre a fiatalok körében is van kereslet. Ha látványos, akciódús csomagolásban találkoznak a történelmi tényekkel, mint a balkáni vérontás, majd nemzetközi háborús bűnösök elfogásának kérdéskörével, Európa biztonságpolitikájának problémáival, akkor az már felkelti az érdeklődésüket, olvassák és befogadóvá válnak” – mondta Tarjányi, visszatérve az ügynökkérdés megoldatlanságára is: ha nincs szembenézés, akkor a társadalom sem tudja feldolgozni múltját, csak tovább görgeti a problémákat.